Frida Kahlo

   Frida Kahlo

Született, 1907-ben de Mexikói forradalom tiszteletére 1910-et jelőlte meg.

Frida elmondása szerint, Apai nagyszülei Magyarországi zsidók voltak akik Németországban telepeültek le. De ujabb kutatás cáfolta ezt az állításást mert semmi erre mutató nyomott nem találtak a zsidó és magyar családi kapcsolatnak.

Édes apja, Guillermo (Wilhelm) Khalo, (pforzheimi protestáns) ékszer gyártó családból származik. Német származású. Mexikóba letelepült és ékszer fotóssá nőtte ki magát. Ahol első felesége halála után elvette a spanyol-indián, "mestizos" (olyan emberek, akik különböző rasszhoz tartozó anyától, illetve apától származnak)  származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Négy lányuk született, Frida volt a harmadik.

Frida hat évesen járványos gyermekbénulásban betegedett meg, jobb lába deformálódott. Ezért fiatal lányként előszeretettel öltözött férfi ruhákba, majd hosszú Mexikói szoknyákban. A tehuana népviselet egész életében kedvenc öltözéke maradt. Családja szűkösen élt, ezért fiatal leányka korában már dolgoznia kellett. Ennek ellenére Frida alapfokú iskolája elvégzése után az ország egyik legjobb középfokú intézményében tanulhatott, orvosnak készült. Ekkor került kapcsolatba a mexikói baloldal több jövendő vezetőjével.

1925. Szeptemberében 17.-én villamosba ütközött az a busz, amelyen Frida utazott, a balesetben egész életére kiható sérüléseket szenvedett. Csak sokára derült ki súlyos gerincsérülése, hónapokra gipszfűzőbe zárták. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. Egy, a baldachinos ágya mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét.

1927 végén már aránylag normális életet tudott élni, és 1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Ekkor ismerkedett meg a nála huszonegy évvel idősebb Deego River-ával, a neves festővel, akihez 1929. Augusztus 21.-én ment hozzá. Férje hatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a Festészetet válassza.

     Mivel Frida elsősorban magának festett, meglepte, hogy mások is érdeklődnek festményei iránt. 1937-nem több festővel együtt egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkabn nagy sikerű önálló kiállítása volt. Sok festményét adta el és sok megrendelése is érkezett. Sok festmény gyűjtő között ott volt a híres színés Edward (Goldenberg) Robinson is. A siekrein fel emelkedve 1939 tavaszán Párizsban is megnyílt a kiállítása, de sajnos ez a kiállítása nem adott neki sok reményt. Fridának sajnos nem tetszettek a szüreállísta művészek, és a emellé még nyomszató is volt neki Europa. De ő volt az ELSŐ Latin-Ameriaki festő művész, akitől képet vásárolt a Louvre (The Frame). Még ebben az évben Rivera kezdeményezésére elvált a férjétől, de a következő évben újra összeházasodtak. Ekkor Frida már neves, független művész volt, de férjéhez élete végéig mély érzelem kötötte, még a meg nem született gyermeke helyett, iránta táplált anyai érzelmeket is.

A második világháború ideje alatt egyre aktívabb lett, tanított, tagja lett a mexikói kultúrát támogató testületnek, részt vett a szürrealisták nemzetközi kiállításán.

Gerince azonban egyre jobban fájt, újra acélfűzőt kellett viselnie. 1946-ban New Yorkban meg műtötték, de sajnos a műtét nem segített az állapotán és emiatt súlyos depreszíó gyötörte. 

Fel kellett hagynia a tanítással, de a politizálással nem: 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. 1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve kerekesszékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. Ez képein is meglátszik: a korábbi finom ecsetkezelés, pontos kimunkálás helyett vastag festékréteg, pontatlan ecsetvonások jellemzik utolsó munkáit.

1953-ban amputálták jobb lábát, és nem hagyhatta el az ágyát. Ez nem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére Július 2.-án részt vett egy tüntetésen, amelyen az Egyesült Államok guatemalai beavatkozása ellen léptek fel. Állapota egyre romlott, és Július 12.éről - 13-ára virradó éjjel meghalt. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.

     Bár az első képei, portréi az európai festészet hagyományait követik, Kahlo későbbi művészetére, színvilágára, jelképrendszerére a Mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen (Diego Riverának jelentős gyűjteménye volt prekolumbián művészeti tárgyakból). Sokan Kahlótszürrealistának tekintik, de ez nem egyértelmű. Míg a szürrealisták az álmok homályos értelmű jelképeit használták festményeiken, s olykor teljesen elszakadtak a valóságtól, Frida szimbolumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének azon szakaszára, amelyben a mű született. Kahlo szinte valamennyi festménye önéletrajzi ihletésű.

Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Az arca maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látszódó táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Ő volt az első festő(nő), aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexaulitását és olyan élményeket, amelyeket csak a nők élhetnek át. 

Fridasok festményén felismerhető ez a kettős szemléletmód. A remény fája, Tarts ki! című képén a műtéttől legyengült Frida a nappalhoz, míg az erős Frida az éjszakához, a holdhoz, a nőiesség szimbólumához tartozik. A híres A két Frida című képen, amely válása után készült, a festő mint két különböző személyiségű asszony jelenik meg, amelyet egy ütőér köt össze.

Diego Riverával folytatott viharos házassága is sok képe élményanyagát adta. Az első közös képen, a Frida Kahlo és Diego Riverán, amely nem sokkal házasságuk után készült, Frida mint a neves festő szerény, gyenge felesége ábrázolta magát.

     Utolsó éveiben is nagyon aktívan részt vett a közéletben, festményei egyre több politikai tartalmat hordoztak. A marxizmus gyógyír a betegségre című képe szinte vallásos marxizmusárol és Amerika-ellenességéről tanúskodik. Hite szerint a politikai meggyőződés megszabadíthatja őt és az emberiséget a fájdalomtól. Utolsó és befejezetlen műve, az 1954-ben készült „Önarckép Sztálinnal” (Autorretrato con Stalin) című képe volt. Különleges ruháit Diego Rivera a felesége 1954-es halála után is megőrizte egy szekrényben, amelyről senkinek nem beszélt.